Ki ne ismerné? Például a filmekből: „Back to the future”, „Happy day”… Az amerikai Diner csillogó krómépülete olyan kristálytiszta hatást kelt a szemlélőben, mint Jerry Lee Lewis hangja. Elöl széles neonfényekkel, hogy a sötét éjszakában már messziről felismerhető legyen.
A Diner gyorsbüfé és 24 órás étterem egyben.

Először 1930-ban jelentek meg ezek a relatív kicsi, de szembetűnő épületek Amerikában, amelyeket a széles utak mellé építettek.

A fiatalok kedvelt találkozóhelye lett, a színes, zajos tömeg óriási amerikai autókból kiszállva gyülekezett
a Jukebox környékén és a parkolókban. Új anyagokkal kísérleteztek tulajdonosai, a neonnal, üveg építőelemekkel, színes csempékkel, amelyek mentazöld, lazac és tengerkék színekben pompáztak.

A 60-as években az Interstate és a Highway kiszorította a Diner hálózatot, a Fast Food megjelenésével pedig elvesztette gyorsbüfé vendégkörét is. A láncolat ezernél is többet számláló étterméből alig több mint 100 maradt mutatóba. Eltűntükkel a korabeli életérzés, romantika
és kellemes együttlétek színhelye is elsüllyedt.

A 90-es évek elején a Diner gigantikus reneszánszát éli. A nosztalgia korszaka újra életre hívta a „Repro-Diner” hálózatot, amely persze imitáció csupán, de az illúzió így is teljes. Fellendülése Európába is átterjedt, ahol az 50-es évek életérzése szintén új életre
kelt, így napjainkban Berlinben, Párizsban, Amszterdamban és Brüsszelben sorban
nyílnak a Diner éttermek.